A 2003-as esztendőben kapta meg Felsőörs díszpolgára kitüntető címet néhai Gáty Ferenc református lelkész, a településen végzett több évtizedes kiemelkedő, eredményes munkásságáért.
Gáty Ferenc (1899-1993)
Gáty Ferenc Pápán született s az ottani református gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a pápai református teológián folytatta.
Balatonkenesei segédlelkészkedés után 2 évet Skóciában töltött tanulmányúton.
1927-ben választották meg Felsőörs lelkipásztorának.
Sokoldalú, képzett, művelt fiatalemberként a falu kulturális életének egyik zászlóvivőjévé vált. Dalárdát alapított, melynek felekezeti hovatartozás nélkül minden tehetséges felsőörsi ember tagja lehetett.
Zenekart hozott létre, mellyel klasszikus műveket szólaltatott meg, emelve a közösségi ünnepek fényét.
Felesége hűséges társa volt a közel 100 felsőörsi gyermek zene és nyelv tanításában. Téli esték előadás sorozataival hozzájárult az ismeretterjesztéshez, felesége a nőneveléshez.
Lelki gondozója volt a település idősebb lakóinak, és sokoldalú tudásával részt vállalt a közéletben is, nagy sikerű színdarabokat szervezett, zenét szerzett, verseket írt.
Az 1948-as államosításig a lelkipásztorkodás mellett tanítói munkát is ellátott a falu elemi iskolájában.
58 éven keresztül szolgálta Felsőörsöt, és messzire tekintő jövőbe látásával, szerteágazó szolgálatával kivívta a felsőörsi emberek tiszteletét.
Emléke ma is él a szívekben.
A 2003-as esztendőben kapta meg Felsőörs díszpolgára kitüntető címet néhai Dr. Körmendy József prépost, a településen végzett több évtizedes kiemelkedő, eredményes munkásságáért.
Körmendy József (1911-2005)
Dr. Körmendy József 1911. december 12-én született a Veszprém megyei Külsővaton.
Gimnáziumi tanulmányait a pápai bencéseknél, illetve a veszprémi piaristáknál végezte, majd a veszprémi szeminárium növendéke volt.
1935. június 23-án szentelték pappá. Többfelé teljesítette papi szolgálatát, s közben 1938. június 24-én a budapesti Pázmány Péter Egyetemen kánonjogból doktorrá avatták.
Disszertációját a veszprémi püspöki jogi kérdésről írta.
Az Országos Levéltár után kijuthatott a bécsi HOF- és Staats Archívba, s ösztöndíjjal Rómába is.
A háború előtt zalaszentgróti káplán, majd 1943-tól 1961-ig nyárádi plébános volt. Közben 1944-ben tábori lelkészi szolgálatot végzett.
1961-ben a Veszprémi Püspökség felsőörsi prépostságának plébánosa lett. Felsőörsi évei alatt a románkori templom restaurálásának feladatát nagy hozzáértéssel és szeretettel oldotta meg.
1974-től a káptalani és püspöki levéltár igazgatói teendőit is ellátta.
Dr. Körmendy József, mint Felsőörs prépost-plébánosa, 30 éven keresztül világító fáklyaként irányt és példát mutatott számunkra. Emlékét és sírhelyét felsőörsi hívei ma is hűen őrzik.
A 2008-as esztendőben kapta meg Felsőörs díszpolgára kitüntető címet Kaszás Zoltánné nyugállományú tanítónő Felsőörs ifjúságának oktatásában, nevelésében több generáción keresztül végzett tevékenységéért.
Kaszás Zoltánné szül.: Bak Gizella (1933-2013)
Kaszás Zoltánné, Bak Gizella 1933. január 22-én született Körösladányban. Szüleivel és testvéreivel 1945-ben, 12 évesen költözött Felsőörsre, s a 7-8. osztályt a helyi iskolában végezte el. Középiskolába Veszprémbe, a Tanítóképző Intézetbe jelentkezett, ahol az 5. év végén sikeres képesítő vizsgát tett, megkapta a tanítói oklevelét. 1953. szeptember elsején visszatért a felsőörsi iskolába, de akkor már az összevont 2-4. osztály tanítójaként.
Egész pályafutása alatt a felsőörsi kisdiákokat tanította betűvetésre, olvasásra, számolásra, a természet ismeretére. Oktató munkája mellett nevelői tevékenysége során szeretetre, emberségre, a másik ember tiszteletére nevelte a gyermekeket, akik élete személyes példája miatt is példaképüknek tartották. Diákjai sorsát egész életük során figyelemmel kísérte, szívesen hallgatta meg örömüket, bánatukat, mindig volt jó tanácsa számukra, bármikor hozzá fordultak.
1988. évi nyugállományba vonulásáig több generáció nevelésében, tanításában részt vett, s indított el azon az úton, amelyen mind több ismeretre szert téve megállhatták helyüket a világban.
Nyugdíjas éveiben is aktív tagja maradt a község közéletének, tevékenységével, jelenlétével segíti Felsőörs kulturális és társadalmi életét.
Felsőörs ifjúságának több generáción keresztül tartó oktatásában, nevelésében múlhatatlan érdemeket szerzett, s ezzel kivívta a község polgárainak elismerését, tiszteletét, szeretetét.
Tislér Gyuláné, Felsőörs Község Díszpolgára
(1960. Káptalanfüred – 2016. Felsőörs)
Káptalanfüreden (ma Balatonalmádi része) született 1940. május 2-án. Felsőörsre 1960. január 30-án költözött, amikor házasságot kötött Tislér Gyulával. Három fiúgyermekük született. Nyugállományba vonulásáig Káptalanfüreden, egy ifjúsági táborban dolgozott. A nagycsalád és a munka mellett Felsőörs közösségi életébe is aktívan bekapcsolódott. 1986 augusztusában a helyi Vöröskereszt szervezet titkárává, 1988-ban a Nyugdíjasklub vezetőjévé választották. 1996-ban Vöröskeresztes munkájáért kitüntetést kapott.
2006-2010 között az önkormányzat népjóléti bizottságának (külsős) tagja.
Felsőörs szépítéséért, kulturális-közösségi életének színesítéséért tett sokat aktív nyugdíjasként is. Társaival önként vállalta a Hősök kertje gondozását, virágosítását.
A református gyülekezet és a gyülekezeti ház aktív önkéntese, a nyugdíjas közösségi élet egyik mozgatója, a Búzavirág Nyugdíjasklub vezetője, a Búzavirág Dalkör oszlopos tagja volt.
A díszpolgári cím átadására családja jelenlétében 2016. július 22-én, a 25. Felsőörsi Falunapok és Búcsú nyitóünnepségének keretében került sor.
Rásky Imréné Felsőörs Község Díszpolgára
(Vászoly, 1937. – Felsőörs, 2021.)
Rásky Imréné Vászolyon, katolikus családban Szente Terézként látta meg a napvilágot. Három testvére volt. Iskoláit Balatonfüreden és Sopronban végezte. Sopronban 2016-ban vehette át gyémántdiplomáját. Iskoláit befejezve helyezték Felsőörsre óvodavezetőnek. Akkor, az 1950-es években, még csak egy csoport volt az óvodában. Az 1990-es évek végén történt nyugdíjba vonulásáig Ő felelt a dadus, a szakács munkájáért, az óvoda élelmezéséért, működéséért, a felsőörsi kisgyermekek testi, lelki fejlődéséért. Minden évben óvodai bált szervezett, mely akkoriban a felnőttek számára is a közösségi élet egyik színtere volt. Férjével, Rásky Imrével Felsőörsön ismerkedett meg. Az 1980-as évek elejéig a Fő utcán laktak, majd a Csöpp utcában építették föl házukat. Két fiúk született. 1998 után a választások, népszavazások alkalmával működő helyi választási bizottság és szavazatszámláló bizottságok aktív tagja volt. Ebben a minőségében mindig a pártatlanság és kiegyensúlyozottság értékét képviselte. 10 évig szülői munkaközösségi vezető volt a felsőörsi iskolában, amíg fiai itt koptatták az iskolapadot. Élethivatását, a kisgyermekek nevelését nyugdíjba vonulása után sem adta fel. Sok felsőörsi kisgyereknek volt pótmamája.
Szívügye volt a falu közkertjeinek ápolása, szépítése, saját kertje is példamutató rendezettségű volt mindig. Évek óta oszlopos tagjaként dolgozott a „Magyarország legszebb konyhakertjei” nevű országos mozgalom helyi bírálóbizottságában, ezzel is szorgalmazva a valaha hagyományos, rendezett falusi porták körüli földek önellátó, élelmiszertermelő művelését.
Teri néni mindenkit ismert. Kíváncsian érdeklődött az újonnan beköltözöttek iránt is, sokan vele találkoztak elsőként a faluban. Figyelte a település eseményeit, közéleti alakulását. Rendszeresen részt vett rendezvényeinken, vigyázó, kíváncsi tekintete kísérte valamennyiünk munkáját, igazi lokálpatrióta volt.
A díszpolgári cím átadására családja jelenlétében 2016. július 22-én, a 25. Felsőörsi Falunapok és Búcsú nyitóünnepségének keretében került sor.
Berecz Zsombort, a tokiói olimpián vitorlázás, finn dingi hajóosztályban ezüstérmet szerzett világ- és Európa-bajnok vitorlázót, Felsőörs Képviselő-testülete 2021-ben Felsőörs díszpolgárává választotta.
Életútja:
1986. április 26-án Budapesten született, öt testvére van.
A Velencei-tavi Vízisportiskola SC-ben kezdett versenyezni.
2005-ben nyerte első felnőtt magyar bajnokságát laser hajóosztályban.
2013-ban hajóosztályt váltott, innentől finn dingiben versenyzett.
2016-ban Barcelonában ezüstérmet szerzett az Európa-bajnokságon finn dingi hajóosztályban.
2018-ban sporttörténelmet írt, amikor Aarhusban (Dánia) aktív olimpiai hajóosztályban a magyar vitorlássport első világbajnoki aranyérmét megnyerte.
Hajóosztályában 2020-ban és 2021-ben is megnyerte az Európa-bajnokságot.
2021-ben a tokiói nyári olimpián finn dingiben ezüstérmet szerzett. Berecz Zsombor ezzel az eredménnyel a magyar vitorlássport legjobb olimpiai eredményét érte el.
2013 óta él Felsőörsön feleségével, Nórával. Három gyermekük, Botond, Anna és Mátyás már Felsőörsi otthonukba születtek. A csopaki Procelero SE tagja. Itt tartja összes érmét és kupáját, hogy a klub színeiben vitorlázó gyerekek láthassák, mit lehet elérni, ha küzdenek céljaikért.
Berecz Zsombor, Felsőörs lakója, minden idők legsikeresebb magyar vitorlázója.
Felsőörs, 2021. augusztus 23.
Rásky Mihályné – Felsőörs Község Díszpolgára
(A méltatásra a 31. Felsőörsi Falunapok és Búcsún került sor, 2022. július 23-án.)
Rásky Mihályné, Kozma Zsuzsanna néven 1946. május 22-én született Felsődörgicsén. Tapolcán, a Batsányi János Gimnáziumban érettségizett, majd a Tanárképző Főiskolán Pécsett magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Tanított Öskün, Berhidán, Herenden, majd a veszprémi Dózsa György Általános Iskolában, ahonnan igazgatóhelyettesként vonult nyugdíjba. 1984-től a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézetben először magyar-történelem szakfelügyelői, később szaktanácsadói feladatokat látott el történelem, hon- és népismeret, etika szakon, melyet az intézet fennállásáig folytatott, majd címzetes szaktanácsadó lett. 1996-tól közoktatási szakértő: tanügyigazgatás, szervezet- és minőségfejlesztő szakirányban. 2006-tól a balatonalmádi Polgármesteri Hivatal oktatási referense 2013-ig, majd a Kelet-Balatoni Kistérség Többcélú Társulása közoktatási szakértője.
Helytörténeti munkássága kiemelkedő és példaszerű. Akkreditált továbbképzéseket vezetett a hon- és népismeret tanításának módszertana, világvallások – vallási világok, ember és társadalomismeret, etika témaköreiben. Közülük a hon- és népismeret országos hírűvé vált, „Beszélő kövek közt” címen megjelent tankönyvét és módszertani leveleit számos más megye is megrendelte és átvette tapasztalatait. „Az örökséget ápolni mindannyiunk kötelessége” című szöveggyűjteménye szaktanácsadói munkájának eredményeit adja közre, amelyben többek között a hallgatók legjobb 60 záródolgozata is helyet kapott. A Honismereti Szövetség rendezvényein (Honismereti Akadémiák, Iskola és Honismeret, Ifjúsági Honismereti Konferenciák) rendszeres előadója. Jelentős munkát végzett a dózsavárosi iskola pedagógiai és iskolatörténeti gyűjteményének gyarapításában, fejlesztésében.
Ciklusokkal ezelőtt Felsőörs Község Önkormányzat képviselő-testületének tagja, később a testület mellett működő bizottságban tag. Évekig vezette a felsőörsi Honismereti Kört, melynek során az őskortól az újkorig Felsőörs egész történelmét feldolgozta, rendezvényeket, versenyeket szervezett. Aktív tagja a felsőörsi református gyülekezetnek, évekig volt presbiter. A hon- és népismeret, helytörténet területén ma is rendszeresen publikál, országos folyóiratok mellett a helyi újságban, a Felsőörsi Hírmondóban is. Nemzeti ünnepeink visszatérő szónoka. Az idén megjelent „Kincsek, emlékek őre – Felsőörs” helytörténeti és értéktári összegző kiadvány társszerzője.
Sokoldalú, áldozatos munkáját szakmai szervezetek ismerték el.
1996-ban a Kossuth Szövetség elismerő oklevelét vehette át,
1998-ban a Honismereti Munkáért Emléklapot,
2002-ban a Veszprém Megyéért Dícsérő oklevelet,
2004-ben Magyar Köztársaságért bronz érdemkeresztet
2005-ben Dózsa Iskoláért emlékplakettet
2008-ban honismereti munkájáért az Országos Honismereti Szövetségtől Bél Mátyás díjat,
2018-ban a Felsőörsi Hímzőműhely által alapított Örökség díjat
2019-ben a Dózsa György általános iskola 80 éves jubileumán pedig aranydiplomáját vehette át.
Felsőörs, 2022. július 22.
Dr. Vízi Béla Felsőörs Község díszpolgára – egyetemi docens, a kémiai tudományok kandidátusa
(Jászapáti 1936 – Ajka 2020)
1936-ban született Jászapátin. Vegyészmérnöki diplomáját 1961-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen (a mai Pannon Egyetem) szerezte. Ezt követően 41 éven át volt az Általános és Szervetlen Kémia Tanszék oktatója.
Az 1960-as évek végén a képzőművészettel is behatóbban kezdett el foglalkozni. A kezdeti években elsősorban érmekkel, főleg arcképi érmekkel és kisdomborművekkel foglalkozott. Később egyre több szobrot készített a kémia formáinak és jelképeinek felhasználásával. Szobrai hazai, majd Európa számos országában rendezett kiállításokon vettek részt osztatlan sikert aratva. Ezt jelzi, hogy a „Rózsaillat” nevű szobra az I. Európai Kémiai Kongresszus lógója, a „Foton részecske” pedig a Holland Királyi Kémiai Társaság Foton-díja lett. Számos művét sokszorosította a Magyar Kémikusok Egyesülete, hogy ajándékba adhassák neves vendégeknek. Többek között a 2006-ban, Budapesten megrendezett Első Európai Vegyészkongresszus Nobel-díjas kémikusainak is.
Szobrairól 10 könyve jelent meg és 17 hazai, valamint 7 külföldi önálló kiállítása volt.
Feleségével, Dr. Orosz Annával 1980-ban költöztek Felsőörsre. Nagy szerepet játszott a jelenlegi polgármesteri hivatal felsőörsi tulajdonba kerülésében. Amikor az akkori tulajdonos, Nemesvámosi TSZ 5.000.000 Ft-ért adta volna el az épületet, több levelet is írt a minisztériumba, hogy segítséget kérjen. Sajnos sokadik hivatalos levélküldés után sem kapott választ. Aztán a szerencse mégis rámosolygott és amikor Köpeci Béla, az akkori művelődési miniszter ellátogatott az egyetemre, hivatalos ügyben, sikerült találkozniuk. Dr. Vízi Béla saját autójával hozta ki a minisztert Felsőörsre és mutatta be a falut, köztük természetesen a megvásárolandó épületet, amihez már korábban kért segítséget. A terv bevált és falunk megkapta a 3.000.000 Ft-os állami támogatást, így kerülhetett a ’80-as években önkormányzati tulajdonba a ma is Községházaként funkcionáló kétszintes épület.
Tagja volt a kisperjési részt is érintő ”törpe vízmű” társaságnak, ami a vezetékes ivóvízrendszer kiépítését jelentette. Szorgalmazta és több esetben anyagilag is segítette a felsőörsi iskola megtartását és fejlesztését. Baráti kapcsolatot ápolt Körmendy József préposttal, községünk másik díszpolgárával. Mindig figyelemmel kísérte a felsőörsi focipálya ügyeit. Anyagilag és személyesen is támogatta a sportlétesítményt.
Akik segítségért fordultak hozzá, kiállt mellettük, segített a hivatalos ügyek intézésében, kiemelten olyan esetekben, ahol a család megélhetéséről volt szó. Ennek egyik példája, hogy részt vett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány keresztszülői programjában, amellyel Kárpátalján élő gyermekek általános-és középiskolai tanulmányai támogatását vállalták a „keresztszülők”. Ő egy kárpátaljai kislány tanulmányainak anyagi támogatását vállalta fel.
Megbecsült tagja és korelnöke volt a felsőörsi Fenntartható Élet és Környezet, rövid nevén FÉK Egyesületnek, ahol nem csak a szavaival és ötleteivel támogatta az egyesület munkáját, hanem anyagilag is.
Felsőörs Község Önkormányzatának képviselő-testülete a felsőörsi polgárok megbecsülését tolmácsolva, egyedi képzőművészeti alkotásainak nem csak helyben, hanem széles körben ismert sikerére, valamint a jelenlegi községháza önkormányzati tulajdonba kerülésében, Felsőörs ivóvízellátásában, a közügyekben való aktív közreműködésére és egész életművére tekintettel Dr. Vízi Béla részére posztumusz díszpolgári címet adományoz.
A posztumusz díszpolgári cím átadására felesége, lánya, unokája és dédunokája jelenlétében 2024. március 14-én, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alkalmából rendezett ünnepség keretében került sor.
Kálmán István Felsőörs Község Díszpolgára 1923. december 20-án született Felsőörsön, és 1985-ben halt meg.
Veszprémben a Piarista Gimnáziumban érettségizett, a Ludovikán végzett repülős hadnagyként. Szolgált a háború alatt, majd amerikai fogságba esett Ausztriában. Hadifogolytársai jó része új hazát választott, de őt hazahúzta a szíve Felsőörsre, és családja iránt érzett felelősségtudata. Hárman voltak testvérek és már hosszú ideje árvák. Hazatérése után nehezen kapott állást, a családi birtokon dolgozott.
Az 1950-es évek elején tanított a helyi iskolában történelmet, és szervezte a helyi fiatalok kulturális életét. A helyi Kultúrházat 1956-ig vezette, színjátszókört, zenekart szervezett. Több színielőadást adtak elő, és hetente 1-2 alkalommal a fiatalok összegyűlhettek a Kultúrházban az Ő szervezésében.
Az 1956-os forradalom idején helyi forradalmi bizottságot szervezett, és volt piarista barátai hívták a veszprémi bizottságba is. A Műszaki Egyetemen rekedt fiataloknak élelmiszert vittek Felsőörsről. Az 1956-os részvételt követően börtönbe került, majd 5 évig házi őrizetben volt, állandó rendőri felügyelet mellett. Nehéz volt állást kapnia, de volt barátai segítségével elhelyezkedett a Volánnál. Amikor a Felsőörsön működő 2 Mgtsz 1966-ban egyesült Lenin Mgtsz néven, felkérték annak vezetésére (némi kényszer hatására). Ezt az 1974-es, Nemesvámosi TSZ-szel való egyesülésig vezette. Vezetése alatt a TSZ megerősödött, állatállománya jelentősen nőtt, és a területeket megművelték. Évente több napos országjáró kirándulásokat szervezett a tagoknak, és a helyi fiatalok tanulását segítette ösztöndíjakkal. Szakembereket (gépész, agronómus, mezőgazdasági technikus ) hívott a Tsz-be dolgozni.
Köveskút pusztáról 7-8 családot hívott Felsőörsre, és 1 Ft / négyszögöl áron telkeket osztott, kedvezményes fuvart ajánlott az építkezéseikhez és segítette őket kölcsönhöz jutni. A mai Rózsa utcai házak egy része ekkor épült.
A helyi, régi kovácsműhelyt átalakíttatta gépműhellyé, ezzel saját szerviz alakult ki az újonnan vásárolt gépeknek. Az akkor még Felsőörshöz tartozó Öreg-hegyi kőbányát újranyitotta, és ezekből a kövekből építtette a mai Önkormányzat épületét is. A Déli pályaudvar Alkotás utcai lábazata is a felsőörsi kőbányából származott.
Saját építőbrigádot szervezett, az istállók és egyéb épületek rendbetételére, és újak építésére.
Felépíttette Öreghegyen, a jelenlegi formájában a 058/2 hrsz-on álló reprezentatív pincét (Érsekségi Pince felett) és körülötte szőlőt telepitett. Elkezdte az idegenforgalmi kapcsolatok kiépítését is, és a pincében, annak teraszán sok csoport megfordult a 70-es évek közepén.
A katolikus templom ’60-as évekbeli felújításakor nagy segítséget nyújtott az Egyházközségnek, baráti kapcsolatokat ápolt Körmendy József préposttal.
Az 1972-ben zajló földrendezés bonyolítását is humánusan oldotta meg: a zártkerti tulajdonosok (TSZ tagok) visszakapták 1959-ben elvett területeiket a pincéik kőrül, háztáji földjük terhére.
Fontos volt számára az emberség, tagsága jóléte, és próbált az akkori, sokszor lehetetlen körülmények ellenére valamiféle megoldást találni a Felsőörsiek számára. A környező Mgtsz-ek csak vegetáltak, azonban ő próbált saját lábra állni, sikerrel és mindenkor a Felsőörsiek érdekeit tartotta szem előtt. Az egyesüléskor a TSZ tőkéje közel 15 millió Ft volt, mai értéken (1,290 Mrd Ft)
Sajnos az 1974-es egyesítés során (Nemesvámos központtal) ezek a materiális értékek elvesztek, és egy prosperáló mezőgazdasági szerveződés elveszett az átgondolatlan politikai ideológiák tengerében.
A posztumusz díszpolgári cím átadására a községben élő unokahúga, Sebők Ivánné és unokaöccse, Kálmán István jelenlétében 2024. március 14-én, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alkalmából rendezett ünnepség keretében került sor.
